Legénybúcsú - Kreatív írás kép alapján 1.

Egy ideje már megvolt az ötlet, végre meg is írtam a történetet a kép alapján a Talentum Mobile oldaláról.



Legénybúcsú


Annyira lejárt lemez, hogy a legénybúcsú után a haverok nem emlékeznek arra, hogy mi történt. Kata eleve úgy búcsúzott el tőle, hogy azért ne lopjanak maguknak egy tigrist… arról semmit se szólt, hogy ne ébredjen meztelenül a semmi közepén. Pedig a vőlegény-rabló játék jó mókának tűnt – annyi ital után, amennyit elfogyasztott – ki gondolta volna, hogy azok az idióták pucéran kirakják őt egy erdőben, miután bealudt a bárpult mellett?! Na, jó – lenézett a lábára –, azért nem volt teljesen pucér, mert ott virított a lábán egy vadonatúj futócipő. Azok a lököttek biztos készültek erre az őrültségre.

Minél jobban észhez tért, annál érzékenyebb lett a környezetére. Első megállapítás: a haverok nem voltak olyan kedvesek, hogy eltakarítsák alóla a tűleveleket, amikor kidobták az erdő közepén. Ebből jött az a megállapítás, hogy a tűlevelek rohadtul szúrtak. Ott is. Meg mindenütt, de a legnagyobb baja az volt, hogy ott is. Második megállapítás: nyár végén már nem volt túl meleg hajnalban, és a hidegnek kellemetlen mellékhatásai vannak. A francba. A harmadik megállapítás: fogalma sem volt arról, hogy milyen erdőben lehetett, és városi srácként azt sem tudta, merre induljon. Vagy azt, hogy mit kell csinálni meztelenül egy francos erdőben. Ahogy ezt Tamás mondta volna neki: „Hát, szívás, haver”. Ezért nem akart legénybúcsút. Tudta, hogy azok a tökkelütöttek ki fognak találni valami ökörséget. Mindegy, most már nem volt választása, ki kellett találnia, mit csináljon.

Feltápászkodott, és úgy döntött, hogy elindul valamerre, csak hogy ne fázzon ennyire. Abban azért reménykedett, hogy nem fog összefutni medvékkel, vagy ilyesmi. Egyáltalán éltek errefelé medvék vagy farkasok, vagy tudta is ő, pumák? Még a vaddisznókról is hallott olyat, hogy megöltek valamit. Tényleg csak ez hiányzott neki. Ó, meg a mérges szömörce! Egyáltalán hogy néz ki a mérges szömörce?! Oké, semmi pánik, errefelé biztos nincs is olyan… ugye? Aztán a kullancsok? Fenébe is, tudta, miért nem járt sohasem túrázni!

Végre kiért az erdőből, és már sokkal kevésbé rettegett a vadállatoktól meg a szömörcétől. A mezőn szaladva észrevett egy békésen legelésző szarvast, de nem törődött vele, sokkal fontosabb volt, hogy minél messzebb tudja magától az erdőt. A szarvas felemelte a fejét, és bámulta, ahogy elrohant mellette, de ő csak kapkodta a lábát. Magában megállapította, hogy futni is rettenetesen utál, de ez volt a kisebb rossz, amit választhatott.

Úgy érezte, már órák óta szaladt, amikor végre egy földes úthoz ért. Végre! Minden út Rómába vezet alapon követni kezdte, és hamarosan kiért valami aszfaltúthoz, de még mindig fogalma sem volt arról, hogy hol lehetett. Percekig várt az út szélén, mikor végre feltűnt egy autó.

Hiába integetett neki, a ruhái hiánya valószínűleg elrettentette annyira a sofőrt, hogy fékezés helyett gázt adjon. Francba.

Várakozás közben azt tervezgette, hogyan vágjon vissza az idióta barátainak. Mindenféle fájdalmas bosszú az eszébe jutott. Tudta, hogy azok a hülyék most otthon röhögtek rajta, valószínűleg mostanra már Kata is rajta nevetett. Fenébe is: ez bosszúért kiáltott!

A harmadik autó végre megállt, valószínűleg annak köszönhetően, hogy mostanra már teljesen kétségbeesetten hadonászott az út szélén.

– Dühös ex? – kérdezte vigyorogva a sofőr, miután letekerte az ablakot.

– Legénybúcsú – felelte feszengve.

A férfi felnevetett, és intett:

– Pattanj be, pajtás! Hova vigyelek?

Megjegyzések